Az oldal automatikusan átirányít az új weboldalamra!

2010. június 18., péntek

Visszatérés!

Sziasztok!

Tudom, tudom... a cím kicsit megtévesztő, de nem én térek vissza erre a blogra egy új történettel. (Persze ez azóta is megmaradt főblognak, úgyhogy később még tervezek ide is egy történet felrakását, ami lassacskán készülget, de remélem nyáron be tudom fejezni a többi történetem között, és miután kész lesz kezdem el feltenni ide.)
Most egyik barátnőm, Bubi miatt írok nektek :)
Szeretne visszatérni a blogos életbe, csak nem tudja melyik történettel térjen vissza pontosan. Van három ötlete, amiből nekem az egyik nagyon tetszik, de szeretné, hogyha ti is választanátok.
Úgyhogy ha szeretnétek olvasni egy jó kis történetet, akkor válasszatok a következő három közül, és amelyik a legtöbb szavazatot kap, azt fogja megírni. Remélem nem nagy kérés tekintve, hogy én ide mostanság nem nagyon frisselek :/

Elmék rabságában

A gondolatok melyek mindenki fejében ott vannak, úgy hiszem, engem elkerülnek. Nem. Várjunk egy kicsit. Azok a gondolatok melyek mindenki fejében ott vannak, engem megtalálnak. De a saját gondolataim elvesznek ezek között. Mondhatnánk azt is, hogy nincsenek gondolataim. Amik vannak, azokat másoktól veszem kölcsön, ha valaki nem tudja megvalósítani az egyiket, én teszek róla, de csak a magam javára. Ezért már bezárkóztam a saját világomba, senkit nem engedek közel magamhoz, mert félek… félek, hogy újra megölnék egy embert. Ez vagyok én Paul McGart. Egy fiú, aki a gondolatok rabja.

Macskák hercegnője

Egy lány vagyok, egyszerű családdal és néhány baráttal. Mindaddig ezt hittem, míg egy nap, pont a tizenhatodik születésnapomon a kutyák vicsorogni nem kezdtek rám és a macskák szó szerint fejet nem hajtottak. Az a nap megváltoztatta az életemet! Rájöttem, hogy nem lehetek többé egy átlagos lány, egyszerű élettel. Megtudtam hova is születtem és hogy mit örököltem édesanyám által. A titkot miszerint a Hammer család női leszármazottjai tizenhatodik életévükbe lépve megkapják ősanyjuk kepeségeit és húsz éven át kötelességük szolgálni az ősanya akaratát. Nem tudom, mit rejteget számomra ez, de félek tőle… Elena Hammer egy zavarodott lány.

Átkos hangszer

Édesapának lenni nehéz feladat, főleg ha a gyerekek elérik a lázadó korszakukat. De nekem van egy titkom. Egy hangszer, amely segítségével a bajkeverő taknyos kölyökből egy kezes bárányt tudok előhozni. Kételkednek, tudom jól. De higgyék el mindez igaz! Én magam se hittem el, hogy egy egyszerű hangszer, ami már csak porfogógént szolgált a padláson a dobozok mögé szorítva, ilyen ereje legyen. Ha kíváncsiak rá, vagy gyermekeik nem engedelmeskednek, keressen fel és ígérem, egy órán belül bármit mondanak, nekik azt megteszik. David Sky a zenész apa.



Óh, aki ötletet lop, azt megkeresem, és tíz féle módon megkínzom tíz napon keresztül :D Figyelmeztetlek benneteket, most olvastam el A fúria című könyvet, és Báthory Erzsébet kínzásairól is olvastam, úgyhogy van miből válogatni a saját ötleteken kívül :D


Egyébként ha valaki megrémült volna (ami tudom, hogy nem történt meg), akkor azt hiszem jobb ha szólok, hogy az előző pár mondatom csak kamu.

Angyal voltam ;)

5 megjegyzés:

grapes írta...

Szia! Nekem a macskás sztori tetszik, bár a másik kettő se rossz.

Névtelen írta...

Szia! Nekem az Elmék rabságában tetszik!=) Amúgy mikor folytatod már at Árnyak közöttet???=) Reni

Névtelen írta...

*az Reni

Erzsébet írta...

Szia,nekem az elmék rabságában tetszik.

hencsa írta...

szia! Én is az Elmék Rabságábanra szavazok :D