Az oldal automatikusan átirányít az új weboldalamra!

2010. január 1., péntek

Epilógus

Sziasztok! Ez is eljött, búcsút veszek a történettél, aminek bár a második része kicsit nyögvenyelősen, de meglett. A blogon majd jön egy történet, ami szintén angyalokról szól. Eredetileg karácsonyra szántam, egy rövid ki novellának, de utána megeredt a kezem stb... és inkább átírtam a dolgot. Ez viszont nem fejezetenként fog felkerülni, hanem szemszögenként, szóval lehet, hogy elég rövidek lesznek a szemszögek, de megpróbálok minél hosszabbat írni. Köszönöm azoknak, akik a 8. fejezethez írtak kritikát :) Puszi, és jó olvasást mindnekinek :)

Epilógus – Két év múlva…

Hú, hol is kezdjem. Miután hazaértünk, anyát beavattuk mindenbe a nagyi kérésének megfelelően – persze a Királynő engedélyével. Tátott szájjal hallgatta végig a történetet, a végére pedig már szinte sírt és folyamatosan korholt, hogy lehettem ilyen felelőtlen.

Mialatt én a másik világban jártam, anya kicsit összemelegedett a rendőrfőnökkel. Nem szánt szándékból, csak ugye én eltűntem, ő kerestetett és teljesen el volt keseredve, a rendőrfőnök pedig megvigasztalta. 

Bemutattam neki Amy-t is, akit nálunk szállásoltunk el, ugyan úgy, ahogy Kevint is.

Visszatértünk után két-három hónappal a vadász újra felbukkant, egy sokkal nagyon bukottakból és farkasokkal álló hordával, mint a múltkor. Sikeresen elintéztük őket.
Egy pár bukott életben maradt, akik emlékeztek Amy-re. Nehézkes tárgyalások után, de Amy lett a bukottak vezetője, ennek megfelelően pedig az angyal-bukott csapatok békét kötöttek.

Húgom és Phil szintén egymásba szerettek, mostanra pedig jegyesekké váltak. Szinte ugyan így alakult Natalie élete is, csak ő Tristannal kötötte össze életét. Ki hitte volna?

Így teljes volt a harmónia a világok között. Kivétel az árnyőrök. Valamiért egyikük sem volt képes megbékélni velünk, de megölni sem akartuk őket. Tömeggyilkosság az árnyőrök ellen… kissé fura lett volna, így hát berázták őket saját otthonukba.

De térjünk rá a Kevin és Én témára. Hazatérésünk után szinte azonnal megkérte a kezem, és fél évvel később megesküdtünk. A Királynő ragaszkodott hozzá, hogy ne csak Földi esküvőnk legyen, hanem az angyalok birodalmában is eskessenek meg minket. Elég abszurd volt a dolog, hogy egy vámpír az angyalok világában jár…

Most pedig így két év után boldogan játszadozunk a kertben.

- Ben, kicsim gyere ide! – tártam ki mindkét karom kisfiam számára, aki lassacskán odatotyogott hozzám, és nevetve beledőlt a karjaimba. Nagyon hasonlított az édesapjára, de a szemeit tőlem örökölte.
Felálltam, és a levegőbe felemelve ránevettem Ben-re. Kevin is odajött hozzánk, majd egy nagy ölelésben részesített mindkettőnket. Öt óra körül járhatott az idő, úgyhogy bementünk a házba, és előkészítettük Ben vacsoráját meg a fürdőjét is.

Manócskánk nagyon elfáradt, hiszen szinte alig tettük be a kiságyba, máris elaludt. Máskor meg szinte úgy kell neki könyörögni, hogy aludjon el.

- Szerinted elmeséljük neki egyszer a történetünket? – kérdeztem suttogva szerelmemtől, miközben alvó kisfiunkat néztük.
- Egyszer mindenképp – puszilt meg kedvesem, és kihúzott a szobából.

Ameddig nem értünk be a hálóba, derekamat átölelve folyamatosan a nyakam halmozta el apró puszikkal. A szobába érve mind a ketten ledőltünk az ágyra, és Kevin ott is folytatta, amit eddig csinált.
- Hé, hol a csókom? – kérdeztem felhúzott orral, elégedetlen hangon.
- Máris hölgyem! Az Ön kérése számomra parancs – mondta mosolyogva, majd forró csókot váltottunk.
- Ennyi elég lesz?
- Mi az, hogy elég?! Ez még kicsit sem volt elég! Többet, többet, többet! – nevettem.

Percek múlva Kevin megszakította már így is épp eléggé hosszúra nyúlt csókunkat.
- Mit szólnál, ha Ben-nek lenne egy kistestvére? – kérdezte féloldalas mosollyal, miközben a vágy még jobban fellobbant szemeiben.
Válaszra sem méltattam, azonnal magamhoz húztam.

Valami ilyesmi lehetett a mi történetünk. Kalandos, szerelmes, akadályokkal telített… De a végén a számunkra kiérdemelt boldogságot megkaptuk. Örökkön örökké egymással lehetünk. Ez a mi örök végzetünk. Soha véget nem érő boldogság, és szerelem.

The End

7 megjegyzés:

Bella Swan írta...

Nagyon jó befejezés!
Imádtam az egészet!

Pusszy írta...

Ennél jobb és szebb befejezést ki se lehetett volna találni:)
Gratulálok:)
Nagyon profi vagy:)
Várom a következő történetedet:)

Rika írta...

SZia!
JAj istenem! NAgyon, nagyon jó lett! :) NEm csaptad össze az egészet, hanem szépen megírtad a végét is:) Én azért örülnék, ha a jövőben mondjuk megírnál egy ehhez kapcsolódó szorit. (mondjuk Ben életéről, vagy a kistesóról :) vagy vmi, ami kapcsolódik ehhez a szorihoz.. Bocsi, de nehezen szakadok el tőle, mert ez volt az első sztori, amit olvasni kezdtem blogspoton... Fáj a szívem, hogy vége...:( De nekem egész végig tetszett a történet, bár az eleje jobban, de csak megvolt a heti Kevin adagom:) :D
NA jó ennyi volt belőlem:)
És amúgy kiváncsi vagyok az új angyalos történetre is:) Remélem hamar jön:)
Rika:)

Névtelen írta...

Pontosan ilyen befejezésre vágytam! :D
Nagyon tetszett!:)
Nem is tudok mást írni...
pusz
Barbee

Angyal írta...

Hali^^
Köszönöm, hogy megint írtatok. Így az utolsó három fejezetnél nagy löketet adott a sok kritika adag, úgyhogy öüsztönzőleg hatott rám :)

Bella Swan: Köszönöm, hogy olvastad a történetet :)

Pusszy: Neked sem tudok mást mondani, mint Bella Swan-nak. Profi viszont nem vagyok...

Rika: Én is elkezdtem gondolkozni pont most, mielőtt leültem a gép elé, hogy talán írok egy kis szösszenetet majd egyszer, hogy milyen is volt utána az életül. De nem tudom :/ Egyébként én is nehezen szakadtam el ettől a történettől. Az első résznél mondjuk nehezebb volt, a második résznél már annyira nem. De azért csak ez volt az első "történetem" amit a netre feltettem és írni kezdtem. Szóval... Az angyalos törinek az első "fejezetét" (szemszögét) pedig megpróbálom ma este 9 körül feltenni.

Barbee: Nekem az egész történetben a befejezés tetszett, szóval az epilógusra egy picit büszke vagyok xD

Köszönöm mégegyszer mindenkinek, hogy olvasott, hogy írt kritikát, és hogy a sok kihagyás után sem "hagyott el" :)

Puszi, Angyal

Névtelen írta...

"Mit szólnál, ha Ben-nek lenne egy kistestvére?" hát ez nagyonnagy XDXD itt röhögök este 10-kor, anyámék a szomszéd szobában alszanak..xD nembaaj :D
naszóval, kb 2 órája kezdtem el olvasni a sztorit, és most fejeztem be, és őszintén szólva nem értem, hogy miért írtad oda majdnem minden fejezet végére, hogy szerinted borzalmas. szerintem nagyon tehetséges vagy (és ezt nem csak úgy mondom, ahogy te is írtad "szókimondó lány vagyok, úgyhogy ha valakinek kritikát írok, akkor az higgye el, úgy is gondolom.") szóval hidd el :D
nagyon tetszik a történet, az angyal-vámpír dolog, és tetszik a stílusod. érthetően írsz (néhány helyesírási hibát leszámítva :P), egyszóval JÓ :D
öö.. holnap azthiszem megnézem a másik blogod is (anyám már nem bírja hogy itt pötyögök és felküldött aludni xD)
kíváncsian várom a másik történeted (holnapig csak kibírom valahogy:P)
nahde megyek is, sok sikert a továbbiakban, és TÖBB ÖNBIZALMAT!!! :)

u.i.: ha jól emlékszem az egyik kommentben azt írtad, Kevin úgy néz ki, mint Rob. hát, szóval csak annyi, hogy én teljesen máshogy képzeltem el, valahogy Rob arca ide nem illett :P (bár kétségtelen, ő a vámpírideál :DD)

puszi
noncsi (:

Petra írta...

Szijja kedves barátosném:)
Nagyon tetszett és tetszeni is fog ez a történet...Ügyesen kitaláltad a végét, minden elismerésem a tiéd!
Eddig csak két fanfic tudott megkönnyeztetni, és ebből egy a tiéd!
Köszönöm neked^^
Lehet, hogy most hülyének tartasz, hogy egy kiadós sírásért köszönetet mondok, de annyira jó volt olvasni ezt a törit....
Remélem, sok ilyen fickel ajándékozol meg minket!
Puszil Petra