Az oldal automatikusan átirányít az új weboldalamra!

2009. november 16., hétfő

5. fejezet

Sziasztok, kedves megmaradt olvasóim :)

Remélem tetszeni fog a következő fejezet. A 6. is még a héten jönni fog, esetleg holnap vagy holnap után (ha a suli és a tanáraim is úgy akarják:P) Jó olvasást, és bocsánat az esetleges hibákért.

5. fejezet – Lelkek börtöne

Múlt elégedetten figyelte, ahogy másik két testvére meg sem nyikkan. Így ő vette át a szóvivő szerepét.
- Nos, szeretném tudni, hogy miért jöttél.
Jövő éppen meg akart szólalni, amikor Múlt egy csúnya pillantást lövellt rá, és inkább mégsem szólalt meg.
- Bocsássatok meg neki, de sajnos mániájává vált. Még jó, hogy a mi mondatainkat nem tudja befejezni. Szerintem már rég becsavarodtam volna…
Ahhoz képest, hogy a neve Múlt, és ha jól következtetek elméletileg a múltat látja, eléggé fel volt fegyverkezve a jelenben használatos szavakkal. A ruhájából ítélve inkább hittem volna finom beszédű úri hölgynek, mint pergő beszédű lánynak.
- Akkor? – nézett rám várakozó tekintettel.
Egy pillanatig én is csak bámultam rá, majd egy nagy sóhaj és fejrázás kíséretében zavartan elmosolyodtam, mert rájöttem mit is akar.
- Szeretném megtudni, hogy hol van a Lelkek börtönének a bejárata. Meg persze azt, hogy hogy tudnám kiszabadítani…
- … a szerelmedet. – Jövő már megint megszólalt. Múlt pedig ismét dühösen meredt rá. Ezen már csak nevetni tudtam.
- Semmi baj. De akkor megtudjátok mondani?
- Természetesen – mosolyodott el Múlt. – Milyen boszik lennénk, ha nem tudnánk?
- Igaz.
- De ha már itt tartunk, más kérdésed nincs, amit meg akarsz tőlünk tudni? – kérdezte furcsa tekintettel Jelen.
Elgondolkodtam rajta, vajon mire értette a kérdést. Végül eszembe jutott, hogy az elmúlt napokban túl sok támadás ért minket az árnyőrök részéről, és talán meg kellene tudnom az okát.
- Lenne még egy kérdésem – mondtam, miközben összeszűkült szemekkel figyeltem Jelent. – Mostanság… hm… túl sokszor találkoztunk árnyőrökkel. Ennek mi az oka?
Jelen elmosolyodott. Gondolom pont erre a kérdésre várt. Jövő és Múlt elgondolkoztak a dolgon, majd mind a hárman összenéztek. Percekig néma csend volt, és csak a hármuk arcjátékát figyeltem.
Múlt egy pillanatra úgy nézett Jövőre, mint a véres rongyra. Jelen csak elmosolyodott rajta. Mintha gondolatban kommunikálnának. Ránéztem barátaimra, és ők is tanácstalan fejet vágtak. mit volt mit tenni… megköszörültem a torkom. Hirtelen mind a hárman felém kapták a fejüket, és érdeklődve figyeltek.
- Jól vagy? – kérdezi Múlt.
- Azt leszámítva, hogy már öt perce nem válaszoltok a kérdésemre, egész jól.
- Jaj bocsánat – pirult el Múlt. – Csak gondolatban beszéltük meg a továbbiakat.
- Mi is szeretnénk tudni.
- Ezt értük – szólalt meg Jövő. – De vannak dolgok, amiket még mi sem mondhatunk el. Valamire magatoktól kell rájönni. Milyen lenne már, ha a fél világ hozzánk fordulna minden nehézségével. Tiszta káosz. A világban élő lényeknek és embereknek nem lenne saját akarata és nem tudnának döntést hozni anélkül, hogy minket ne kérdeztek volna meg.
Jövő hirtelen lepcses szájú lányból átment bölcsbe. Furcsa váltakozás volt, de itt már semmi sem lephet meg. Én magam is eléggé megváltoztam.
- De már tudjuk, hogy mit mondhatunk el, és mit nem. Remélem még mindig kíváncsi vagy a dolgokra. Vagy tévedek?
- Nem, nem tévedsz.
Jelen megfogta a kezem, és a másik két boszorkány mellé húzott. Az a furcsa tányért rátették egy lapos kőre, és egy kupáról vizet öntöttek bele.
- Akkor mit szeretnél tudni?
- Miért találkozom mostanában olyan sok árnyőrrel?
Múlt megfogta a tányért, és hirtelen csak a szeme fehérjét láttam. Megijedtem egy pillanatra, de Jelen és Jövő bíztatóan mosolyogtak rám. A vízben apró hullámok jelentek meg, végül kirajzolódott egy kép.

Az is egy barlang volt, csak ezzel ellentétben koromfekete. Az egyetlen fényforrás néhol egy-egy fáklya volt. Alagutakon keresztül suhant a kép. Mindenhol csak elágazások. Eleinte követtem, de végül a kép olyannyira felgyorsult, hogy egy pillanatra be kellett csukni a szemem.
Most egy tágas barlangrész következett, ami már teljesen ki volt világítva. Mindenféle lények voltak itt. Vérfarkasok, vámpírok, de persze a legtöbb árnyőr. Középen egy hatalmas szék, amiben egy férfi ült, fején egy fekete koronával. Több járat is vezetett ide. Ezt onnan vettem észre, hogy hirtelen az egyik irányból egy férfi ment a trón elé, és felkiáltott rá:
- Még nem te vagy a király! Atyánk hagyományai szerint, csak akkor van jogod elfoglalni a trónt, ha egy angyalt áldozol. És ha jól emlékszem, akkor eddig minden beszerző akciód rosszul sült el. Vagy tévednék? – mosolyodott el gunyorosan a férfi.
- Sajnos nem tévedsz. De az a kiscsaj mindig kicsúszik a kezeim közül – mondta idegesen, majd ököllel rácsapott a székére. – Fel nem foghatom, hogy miért védelmezik ennyire.
- Talán köze van a Királynőhöz.
- Igazad lehet. Elég erős az erőkisugárzása. Csodálkozom is rajta, hogy eddig nem használta az erejét. Minden katonám, aki félholtan visszajött a találkozásból, azt mondta, hogy valami srác segített neki.
- Még nem a katonáid. Csak akkor, ha meg lesz az áldozatod. És ha még emlékszel az egyességre… még két napod van, hogy elfogd a lányt. Különben én leszek a király.
- Csak hiszed öcskös.
Hirtelen felpattant a trónról, és a másik férfi előtt termett. A fiatalabbik férfi hirtelen megtántorodott, és a hasához kapott.
A kép rájuk közelített. Leszúrta. A fekete pengéjű tőrt egyszerűen kihúzta belőle, majd újra beleszúrta.
- Ezt neked öcsi!  Aki el akarja venni tőlem a trónt, az meghal. Apánkat is én öltem meg – kacagott ördögien. A fiú arca még fájdalmasabban eltorzult. – Neked akarta adni a trónt. Engem ki akart hagyni az örökösödésből. De még mielőtt elmondhatta volna bárkinek is, egy véletlen baleset folytán, ő is meghalt –rántotta meg a vállát, az arcán pedig egy cseppnyi együttérzés sem látszott. – Most pedig te következel.
Újra kihúzta a hasából a tőrt, a másik férfi pedig holtan esett össze. még egy pár másodpercig a földön feküdt, végül hamuvá vált.

- Nem ajánlom bárkinek, hogy kételkedjen a hatalmamban! – harsogott ördögi hangja a teremben. – Aki ellen meg nekem szegülni, az olyan sorsra fog jutni, mint az öcsém! Most pedig, ti rohadt csürhe, ajánlom, hogy fogjatok nekem egy angyalt! – ordította, mire mindenki felállt, és kiiszkolt a barlangból.

A tálban már nem láttam semmit, de még mindig sokkhatás alatt voltam. Fel… akarnak… áldozni? Egy pillanatra felnyögtem, és eltávolodtam a táltól. Natalie és Phil is odarohant hozzám, és értetlenül meredtek rám. Szerencsére az előbbiből ők semmit sem hallottak.
- Miért engem akarnak? – tettem fel a kérdést, a három lánynak. – Miért nem jó nekik valaki más? Miért pont én? És miért egy angyal?
- Az árnyőrők a sátán szolgái. Ezért még nagyon régen a sátán megparancsolta a legelső teremtményének, hogy minden királyváltáskor áldozzanak fel egy tiszta szívű embert. Természetesen ez kérdés sem volt, hogy csakis nő lehet. Eleinte sima embereket – jobban mondva szűz lányokat áldoztak fel-, de ez nem volt elég. A sátán még többet akart. Hiszen egy jelentéktelen ember nem volt nagy csapás az angyalok birodalma számára. A jó így is erősebb volt, mint a gonosz. Ezért átváltottak az angyalok gyilkolására. De akkor sem volt mindegy, milyen angyalról van szó. Egy erős angyal jöhet csak szóba, és általában ezek az angyalok a leendő királynőjelöltek. Ha nem tévedek, te is az vagy.
- Csak voltam. Amint átlépek a Lelkek börtönének kapuján, vám ként feladom az angyalságomat.
Hirtelen bennük akadt a szó, és kitágult szemekkel meredtek rám.
- Miért pont az angyalságod?
- Egyenlőre lényegtelen. Visszatérünk majd erre is, de mond el még amit el akartál mondani.
- Rendben, de erre még tényleg visszatérünk. Régebben az angyalok és az árnyőrök között emiatt háború indult, ami ha nem tévedek még ma is tart. Igazából még csak ennyit akartam hozzátenni. De most visszatérve az angyalságodra. Komolyan fel akarod áldozni a szárnyaidat?
- Nekem nincsenek szárnyaim – mondtam felhúzott orral.
Múlt csak elnevette magát.
- Rendben, akkor mondjuk úgy, hogy angyalság. De a szárnyakkal is jól hangzik.
- Komolyan mindent fel akarsz áldozni a szerelmed miatt?
- Te látsz a jövőbe Jövő, nem én – mosolyodtam el. Bár néha jól jönne a dolog – gondoltam magamban.
- Lenne valami más is, amit vámként adni tudsz.
- És mi? – kérdeztem érdeklődve.
- A vámpírságod.
- A vámpírságom? – Ezen a lehetőségen még el sem gondolkodtam. És a többi angyal sem említette.
- Igen, azt. Talán nem lennél olyan gyors, mint most, és talán a hallásod sem lenne olyan jó. De ki tudja. Nagyhatalmú angyal vagy Medison. Ezt sose felejtsd el. Ha feláldozod az angyalságod…
- Még meggondolom. Köszönök mindent. most pedig, megmondanátok hol van a Lelkek börtöne? Meg persze, hogy hogy tudom onnan kihozni Kevint.
- A vámmal egy lelket elhozhatsz onnan. De jól jegyezd meg: egy ajándék, csak egy lélek.
Jövő elmosolyodott. Nem tudom miért, hiszen szerintem nem most van itt a mosolygás ideje. Mindentudó tekintetét az enyémbe fúrta, és a végén már szinte kacagott. Mindenki furcsán nézett rá, még testvérei is. Múlt mit sem törődve kacagó testvérével felénk indult.
- Az átjáró ott van – mutatott a barlang egyik sarka felé. – Ne tévesszen meg. Csak simán lépj át rajta, és azonnal a kapunál kötsz ki. A barátaid is veled mehetnek, de őket nem fogják beengedni, előre szólok.
Végigsimított a karomon, majd a fülembe súgta:
- Sok szerencsét!

Mind a hárman elindultunk a sarok felé, és mielőtt átléptem volna visszanéztem a három boszira. Remélem még találkozom velük.

A fényből furcsa volt átlépni egy vörös terembe. Előttünk óriási kovácsolt vaskapu állt, mellette pedig két oldalról két óriási szörny.
- Ti maradjatok itt – szóltam rá Phil-re és Natalie-ra. – Ez az én ügyem.
Szomorúan rám mosolyogtak, én pedig elindultam a Lelkek börtönének bejárata felé.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Húúúha... miért nevetett úgy Jövő????o.O kit fog még ott találni?o.O
Nagyon jó lett ez a rész is, imádom:D
Várom a folytatást!:)
pusz
Barbee

u.i.: jó lett a dizi:)

Ness írta...

Szia!
Hát ez tök jó lett. Tényleg kit fog ott találni???? Nagyon várom a folytatást.

Puszi

Rika írta...

Szia Angyal!
Eszméletlenül tetszett az új feji. :) Engem is nagyon érdekel, hogy kit fog még a Lelkek börtönében találni Medison. De remélem jól dönt...:) Kevin hiányom van :( Szóval várom nagyon a friss fejit!
Rika

Kripi írta...

Szió!
Eszméletlen lett ez a fejezet :) Már alig várom a folytatást :) Tök kiváncsi vagyok kit akar még kihozni :) + hogy meik adottságát adja fel :)
Pussz Kripi

Kittibaba írta...

Nagyon jó lett ez a fejezet...én sejtem, hogy kit fog még ott találni...nem értem az olvasókat, hogy ez még hogyan lehet kérdés...? Na mindegy, sok sikert a folytatáshoz:)^^