Az oldal automatikusan átirányít az új weboldalamra!

2009. július 6., hétfő

Tiltott végzet 13. fejezet

Hazaértem a táborból pénteken. Még aznap elromlott a gépem xD Szombaton lett újra telepítve. Este itt foglalatoskodtam vele, hogy legyen wordom meg ilyesmi programok, erre vasárnap beadta az unalmast xD Új alkatrészt pedig csak ma délután sikerült bele vennem. De nem baj. Még a mai napon azonnal megírtam nektek az új fejit. Remélem örültök neki. Jó olvasást!


*13. fejezet – „ A halál békés könnyű. Az élet sokkal nehezebb... ”

(Kevin szemszög)

Alig vártam, hogy hazaérjek a vadászatról. Már nagyon látni akartam Medisont. Minden nélküle töltött perc egy örökkévalóságnak tűnik. Egyre gyorsabban futottam, míg végül kiértem az erdő fái közül és megláttam házat.

Az ajtón belépve csend fogadott. Biztos alszik. De várjunk csak. Nem hallok hangokat. Sem szívdobogás, se semmi mást. itt valami baj van.

-Medison! – kiabáltam, hátha mégiscsak rossz a hallásom. Felrohantam az emeletre, és bementem Medison szobájába ami üresen tátongott. Körbenéztem a szobájában, hogy mindent rendben találok-e. Az iskolatáskája nem volt otthon. A fenébe! Elment biztos az iskolába. pedig ez most veszélyes. Ránéztem az órára. Fél négy volt. Már rég itthon kellene lennie.

Lerohantam a lépcsőn, hogy felhívjam az iskolát. lehet, hogy valamiért még bent kellett maradnia.

Nem is volt semmi szükség a telefonálásra. A telefon mellett egy üzenet fogadott:

„Az erdőbe mentem arra a rétre, ami mellett megmentettél. Ott várlak. Kérlek siess.

Csók, Medison”

Ez a lány. Gondolhatná, hogy az erdőben veszélyes.De ő fittyet hány a veszélyre. Sajnos. Úgyhogy sietnem kell.

Nekiiramodtam. A levelet nemrég írhatta, úgyhogy remélhetőleg még nem történt vele semmi. Az erdőben nem volt nehéz megtalálni a rétet. Pontosan tudtam – hála a vámpír ösztöneimnek -, hogy merre találom. De Medison nem volt ott. Még csak az illatát sem éreztem, tehát nem járt ott. Ez csapda! Tört rám a felismerés. De már nem tehettem semmit. megéreztem a Vadász és két másik bukott szagát. (Írói megjegyzés: Most tuti azt kérdezitek magatoktól: akkor Amyt miért nem érezte. Mint már mondtam, Amynek van képessége, amivel álcázni tudja magát. Remélem nem felejtettétek el :P)

-Hát helló Kevin. Rég találkoztunk – szólalt meg a Vadász – Remélem neked is épp oly’ örömteli, mint nekem.

-Dögölj meg.

-Óhó... csak ne olyan gyorsan. Először te jössz.

Éreztem, hogy körbekerítettek. Már nincs menekülés. Megfordultam és tényleg, három oldalról körbevettek. A Vadász felé fordultam.

-Akkor essünk túl rajta.

-Nono nem ilyen egyszerű... még szükségem van rád. Majd azután.

Éles fájdalmat éreztem a nyakamban. Ez nem lehet! A bőrömet semmi sem képes átütni.

Odanyúltam. Egy nyíl állt ki a nyakamból. Kihúztam, és szemügyre vettem. Közben egyre jobban éreztem, hogy a világ megszűnik körülöttem. A nyíl hegyére egy vérfarkasfog volt erősítve, és valami furcsa folyadék csöpögött a vesszőről : vérfarkasméreg. Ez volt az utolsó gondolatom, mert aztán térdre rogytam és sötét lett.

(Medison szemszög)

Megint a fényben voltam. Ott volt nagyi és még két angyal. Meghaltam, ez mostmár biztos. Ha jól sejtem épp most készülök a mennybe menni. Azt hiszem.

Nagyi mosolyogva közeledett felém. Amint odaért hozzám, szorosan átölelt. Majd elengedett és szemrehányó arckifejezéssel rám nézett.

-Újra látni akartalak téged, az igaz, de nem ilyen áron.

Tehát tényleg meghaltam. lehorgasztottam a fejem. Kevin jutott eszembe és anya. De főleg Kevin. Önmagát fogja hibáztatni. Pedig ez butaság. És ezt ő is nagyon jól tudja.

Eszembe jutottak csókjai, és ami még talán azok után lehetett volna. De erről már lemondhatok.

Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Gyorsan letöröltem. Ez most nem az a pillanat, amikor sírni kell. Nagyi persze észrevette. neki semmi sem kerülte el a figyelmét. Sajnos. Odajött hozzám, és kezei közé fogta az arcomat.

-Kicsikém, mi a baj? – kérdi nagyi aggódó arccal.

-Meghaltam. Ez a szomorú igazság. Ezt el kell fogadnom.

Nagyi védőangyala Heaven végre megszólalt.

-Medison nem haltál meg.

-Hogy mi?

-Jól hallottad – szólalt meg egy rideg női hang. És a hanghoz test is társult. Egy angyal volt, ezüst koronával a fején. Ahogy belépett a fénybe Heaven és a másik angyal letérdelt előtte. Tehát ő valami magas rangú valaki lehet.

-Elnézést kérek, de megtudhatnám Ön ki?

-Természetesen. Én vagyok az angyalok királynője.

-Örvendek – jobb nem jutott eszembe. Mostanság az embernek nem nagyon adatik meg, hogy egy királlyal vagy jelen esetben királynővel beszéljen – És megtudhatnám mégis miért vagyok itt ha nem haltam meg?

-Jó inkább másképp fejezem ki magam – szólalt meg megint a királynő – félig meghaltál, de félig nem. És most választhatsz. Angyallá változol, vagy meghalsz emberként?

Ilyet kérdezni. persze, hogy angyallá változom.

-Angyallá változom. Ez természetes. Ezt meg sem kellett volna kérdezni.

-Csak ne olyan hevesen. Vannak feltételeim.

Medison de kis naív vagy! Ha csak annyi lenne az egész, hogy átváltozol-e vagy nem akkor nem hívtak ide. Minden épp eszű ember át akarna változni.

-És mik a feltételek?

-Meg kell házasodnod.

Csak ez? kevin azt hiszem boldogan elvenne. Vagyis gondolom. De most nincs arra idő, hogy megtudjuk ezt. Gyorsan ide kell hívni.

-Szerintem ennek semmi akadálya.

A királynő angyal elmosolyodott. De nem kedvesen, hanem egy kicsit önelégülten. Egy angyalnak hogy lehetnek ilyen gonosz arckifejezései?

-Medison mielőtt válaszolsz egy kérdésre, hallgasd végig. De azért kíváncsi lennék, te kit szántál magadnak férjnek?

-Kevint.

Nagyi felszisszent mellettem. A királynő pedig elnevette magát.

-Kevint nehéz lenne idehozni, hiszen ő fogságban van.

Elkerekedtek szemeim. Hogy miket beszél?

-Jól hallottad. Ha gondolod meg is mutathatom.

Hirtelen egy kút jött elő a semmiből. Az angyal oda lépett és engem is oda invitált maga mellé.

-Nézz bele a víztükörbe.

Belenéztem. És a látvány amit láttam, nem volt valami szép. Kevin ott feküdt a földön összegörnyedve, mint akit kínoznak.

-Segíteni kell neki – csordult ki egy könnycsepp a szememből. A szerelmemet éppen kínozzák, Ezt nem hagyhatom.

-De ahhoz, hogy megments, előbb angyallá kell változnod.

-De meg kell házasodnom. Hozzátok ide Kevint.

-Kevint semmiféleképpen. Medison el kell felejtened Kevint. Ő nem hozzád való. Egy vámpír nem házasodhat egy angyallal! Ez tiltott.

-De ha én őt szeretem! És amúgy is... az őseim is vámpírok és angyalok voltak.

-Akkor még nem létezett ez a törvény. Miután megtörtént ez a sajnálatos eset, én hoztam ezt a törvényt. Az angyalok világában nincs helye a vámpíroknak!

-De ha én őt szeretem!

-De nem szabadna szeretned! – kiáltotta magából kikelve a királynő.

-Mit kell tennem? – Kevin nekem mindennél fontosabb, és ha csak angyal ként tudom megmenteni akkor bele kell törődnöm a sorsomba.

-Hozzá kell menned valakihez, ezt tisztáztuk.

Már épp megszólaltam volna, amikor csendre intett.

-És mind a ketten tudjuk, hogy ez a személy nem Kevin.

-De neki kell lennie! A Tanács is megjósolta.

-Ezt honnan tudod? A Tanács nem találkozik holmi emberekkel, akármilyen angyalvér folyik az ereidben.

-Nem én. A Vadász árulta el ezt nekem – talán ezzel meggyőzöm. A Tanácst biztos ők is ismerik, legalábbis ha ennyire tudja kikkel beszélnek, és kikkel nem.

-A Tanács sületlenségeket beszél. Az angyalok sosem hallgattak a Tanácsra. És ezután sem fognak.

Ez egy kicsit szíven ütött. Ez volt az utolsó reménységem.

-A jövendőbelidet akit még a születésedkor kiválasztottam Tristannak hívják.

-És ő tud erről?

-Igen és boldogan beleegyezett – felelte felszegett fejjel és mosolyogva a királynő – Már csak tiéd a választás. Vagy meghalsz, és vele együtt Kevin is – úgy ejtette ki a nevét, mintha egy káromkodás lenne – vagy hozzámész Tristanhoz, és angyallá változol. Akkor pedig megmented, de együtt többé nem lehetsz vele.

Döntenem kell. De nagyon gyorsan. Nagyival meg kellene beszélnem.

-Megkérhetnék mindenkit, hogy hagyjon magamra? Vagyis nem. Nagyival szeretnék inkább kettesben maradni.

-Persze. Megértjük – aztán az összes angyal eltűnt.

Odamentem nagyihoz, és sírva a nyakába borultam. Leültünk a földre és úgy sírtam tovább. De aztán eszembe jutott Kevin, és amit műveltek vele. Döntenem kell, minél hamarabb.

-Nagyi te mit tennél a helyemben?-felálltam, és úgy néztem rá.

-Én ezt nem mondhatom meg. Erre neked kell rájönnöd. Én csak annyit mondhatok élet vagy halál.

-Élet vagy halál. Ha élet akkor is nyomorúságos élet, mert nem lehetek azzal akit szeretek – a végén már sírva kiabáltam.

Újra a földre rogytam, de mostmár háttal a nagyinak. Élet vagy halál. Erről eszembe jutott valami, ami már rgen foglalkoztatott. Most úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megosszam nagyival.

-Tudod nagyi – kezdtem halkan -, mindig is azt hittem: A halál békés, könnyű. Az élet sokkal nehezebb. De tévednem kellett. Nem az a legnehezebb. hanem ami a kettő között van. És tudod most belegondolok abba, hogy sok ember mit nem adna azért, hogy lenne választási lehetősége. Én szívesen cserélnék most mással. Másra hárítanám a döntés súlyát. Ha a szívemre hallgatok, akkor hozzámegyek Tristanhoz, és megmentem a szerelmemet. De ha az eszemre hallgatok, akkor inkább meghalok.

-Akkor egy választásod van már csak: a szíved, vagy az eszed a dominánsabb?

Szívem, vagy az eszem? Szívem, vagy az eszem? Szív, ész, szív, ész, szív, ész... Így kattogtak a gondolatok a fejemben. Végül döntöttem.

-Döntöttem.

Erre a szavamra megjelentek az anyalok. Elsőként a királynő.

-Akkor halljuk, hogy döntöttél? – szólt a királynő fölényes hangon, én pedig nagy levegőt vettem. Talán ez a döntésem lesz életem legrosszabb döntése.

*Az idézetet a Twilightból merítettem. Remélem nem haragszotok meg érte :P

A folytatással kapcsolatban: gőzerővel jön. Most van egy csomó ötletem és miegyéb, tehát most gyorsan belemerülök a folytatás írásába. Remélem tetszik az új fejezet, és sajnálom, de előjött a szadista énem, amit bubival eddig olyan jól ápolgattunk. De remélem a "szemétségem" ellenére tetszik a folytatás.

Puszi, és kritikákat!

5 megjegyzés:

Mystic Angel írta...

Ez eszméletlen jó lett! Bíztam benne, hogy megtudjuk, hogy hogy döntött, de én kicsi naiv emberke, naná, hogy tévedtem! Gratulálok4 ennél jobb fejezeted, még sosem volt4 Vagyis lehet, hogy volt, meg lesz is!!!! Na de visszatérve ehhez a fejezethez! Nagyon nagyon nagyon jó lett, és még annál is jobb! Ugyan ki haragudna egy ilyen kis apróság miatt? Hát én nem!:) Annyira kár, hogy nem lett hosszabb!:( De mindegy is! Legalább spórolok a körömvágással! mert ezek után, nem hiszem, hogy marad körmöm a következő fejezetig...

Mystic Angel

hella_eila írta...

Wááá mennyit vártunk már az új fejezetre. Éééés megérte=D nagyon jó lett, téll. Tény és való nem így képzeltem el folytatását a fejemben... rendesen megkavarod a dolgokat és hihetetlen mód jól csinálod. Élvezem. Siess a folytatással. Asszem sejtem Meddison, hogy dönt =(

puszpusz

eila

Rika írta...

Szia, Angyal... örülök, hogy végre vannak ötleteid. Igaz kellett várni erre a fejire, de az előttem szólókhoz csatlakozva, mindent képzelőerőmet felülmúlta. Kicsit meg is zavarodtam én is. Nem ilyen folytit képzeltem, de ez még annál is jobb. Na igen Medison döntése, már nagyon érdekel...
Gratula, a fejihez.

Névtelen írta...

Szia Angyal!
Jó lett a feji, ráadásul nagyon sikerült meglepned, mivel egyáltalán nem erre számítottam:) Ja, és örülök, h megszállt a szentlélek:) és vannak új ötleteid, mert már naon vártam az új fejit! Az pedig, h nem folytatod a törit, eszedbe ne jusson még egyszer! Jó író vagy és minél többet csiszolgatod a tehetséged, annál jobb leszel! ;) és ha elakadsz időnként az írásban, akkor se csüggedj, hanem légy kitartó!
Sok puszi:)
Bogi

Angyal írta...

Köszönöm mindenkinek! Amúgy két héttel ezelőtt még én sem gondoltam volna, hogy ilyet fogok írni az új fejimben. De ez lett belőle. Ha valamit nem értetek, amúgy bátran kérdezzetek :D És a kritikáitokra fellelkesülve, most elkezdem írni az új fejimet. Úgyhogy szurkoljatok, mert amint megírom felteszem ide. Most addig írok, ameddig van ötletem. Tehát ha szerencsém van ma sikerül, ha nincs akkor csak holnap teszem fel az új fejit.