Az oldal automatikusan átirányít az új weboldalamra!

2009. május 23., szombat

Tiltott végzet 7. fejezet


7. fejezet - Befolyás

Reggel amikor felébredtem nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a fejem és a szemem majd leragadt. Nem nagyon értettem, hiszen este időben lefeküdtem. Sőt, ami azt illeti nem időben, hanem korán. De lehet, hogy csak az elmúlt napokban történtek viselnek meg ennyire. Bementem a fürdőbe, majd reggeli teendőim elvégeztével visszaindultam a szobámba. Kiválasztottam a ruhákat amiket felveszek suliba. A fekete szín hirtelen nagy kedvencem lett. Minden ami rajtam volt, fekete. Biztos tükrözi a hangulatomat. Kiléptem az ajtón, és Kevin meglepődött arccal méregetett.
-Hú de beborult valaki. - viccelődött. Én csak morogtam egyet. Ha azt hisz, hogy elfelejtettem a tegnapit, akkor téved.
-Neked is jó reggelt.
-Látom még mindig haragszol rám. Pedig nincs rá okod...
-Jó, hagyjuk. Most nincs kedvem veled beszélgetni.
-Rendben.
Tényleg nem volt kedvem. Ezt a borzalmas hangulatomnak és a nagymértékű fáradságnak köszönheti. A konyhában összeütöttem magamnak valami reggelit. A gipsz még a kezemen volt és a vállamon is a kötés, így nem volt valami fájdalom mentes a mozgásom. Ha tehettem volna, percenként felszisszenek. De nem akartam egy penye lánynak tűnni, így tűrtem. Amikor végre az asztalhoz ültem és elfogyasztottam a reggelimet rájöttem nem esett valami jól. De ha viszont ebédig nem eszek majd semmit, jól fog jönni. Ki kell valahogy küszöbölni a korgó gyomrot egészen tizenkettőig. Reggel negyed nyolctól pedig elég sok idő fog eltelni. Lassan el kéne indulni a suliba is. Felmentem a szobámba. Mivel már a járás is könnyebben ment tegnap óta így gyorsan megtettem a felfelé vezető utat. Felkaptam a vállamra a táskám és már loholtam is lefelé a lépcsőn. Miközben felvettem a cipőm, Kevin megállt az ajtóban karba tett kézzel.
-Hova, hova?
-Suliba.
-Egyedül nem mehetsz.
-Ezt hagy döntsem el én.
-Medison! Veszélyben vagy. Suliba sem kellene menned, de ha már mindenáron el akarsz menni, akkor hagy kísérjelek el. Nem akarom, hogy megtámadjanak.
-Nem kell pesztrálni. Tudok magamra vigyázni.
-Az erdőben nem így láttam...
Dühösen kifújtam magamból a levegőt. De nem akartam neki válaszolni, mert tudom, hogy hazudnék. Igaza van, tényleg ő mentett meg az erdőben.
-Rendben. Akkor kísérj el a suliig.
Gyorsan felvette a cipőjét ő is. Már nyitottam az ajtót, hogy menjünk ki rajta, amikor észrevettem, Ő nem jött utánam.
-Kevin? Merre vagy?
-A garázsban.
Hát persze... a garázsba vezető ajtón ment ki. De mit keres ott?
-Mindjárt megyek én is! Te addig menj ki a ház elé, és zárd be az ajtót.
Így tettem. Amikor végre bezártam az ajtót megfordultam, és gyönyörű látványban volt részem. A motorom! Odasiettem, és megnéztem nincs-e rajta valami karcolás. Szállítás közben megesik.
-Mikor érkezett meg?
-Aznap amikor felébredtél.
-Miért nem szóltál?
-Meglepetést akartam szerezni, de tudtam, hogy ha elmondom, nem bírnálak visszatartani a motorozástól.
-Igen igaz. Úgyhogy most én vezetek!
-Nem. -rázta a fejét. - Én vezetek. Sajnálom, de ilyen állapotban nem engedlek vezetni.
-Az én motorom!
-De a kulcsa nálam van.
Magasra tartotta a kulcsot. Mivel egy és fél fejjel magasabb volt nálam, és a keze is hosszabb volt, nem értem el. De azért próbálkoztam. Ugráltam, próbáltam lehúzni a karját de mind hiába. Ő csak nevetett a szerencsétlen próbálkozásaimon.
-Kevin! Azonnal add ide a kulcsot! - ordítottam kikelve magamból. Ő is meglepődött, mert eltűnt az arcáról a mosoly.
Nem válaszolt. Felült a motorra, a sisakot a fejébe húzta, és a másikat pedig oda nyújtotta nekem. Nem akartam elvenni, inkább mentem volna gyalog, de így is késésben voltam. Felültem mögé a motorra és átkaroltam. Aztán felbőgött a motor, mi pedig száguldottunk a suli felé.

Amy már a parkolóban várt. Amikor meglátott minket a motoron nagyon meglepődött.
-Sziasztok. - köszönt nekünk amikor leszálltunk a motorról.
-Szia Amy. - köszöntünk egyszerre Kevinnel. Egymásra néztünk végül Kevin elmosolyodott. Nekem nem volt kedvem hozzá. Túl fáradt voltam.
-Medison mehetünk akkor? Csak tudod még házit kell másolnom. - elvörösödött. Eléggé kínosan érezhette magát Kevin jelenlétében.
-Igen persze mehetünk. - majd Kevin felé tartottam a kezem.
-Miaz?
-Kérem a kulcsokat.
-De nem kapod meg! Majd én jövök el érted.
-Hogy lehetsz ilyen?
-Könnyen és egyszerűen! Meg amúgy sem tudnál vezetni!
Amy szeme egyikünkről a másikunkra ugrott ahogy visszavágtunk. Végül megtörte a csendet:
-Hé gyerekek. Nem itt kéne veszekedni. Kevin, majd én hazaviszem Medisont.
-Medison... beszélhetnénk?
Vajon mit akar? Csak nem beadja a derekát? Amynek mondta, hogy menjen előre írja le a háziját, mindjárt megyek én is. Kevin maga felé fordított.
-Medison nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést a mai napon tőled, de mire délután hazajössz kérlek próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni. Kérlek. Mert nem hiszem, hogy azért mert nem mondom el neked amit tudni akarsz ennyire ki kéne borulni.
Igaza volt. De valamiért amikor vele voltam azt éreztem, hogy haragudnom kell rá. Nagyon! Nem csak amiatt, hogy nem bízik meg bennem. Nem. Mintha őt okolnám a világ összes gondjáért.
-Megpróbálok valamit tenni az érdekedben. - feleltem gúnyosan. Magamra sem ismertem! Ezt nem én mondtam!
-Rendben. - szólt szomorú hangon.
Visszament a motorhoz, felült és már ott sem volt. Én pedig elindultam a suli épülete felé, az első órámra ami matek volt. Pont amikor beléptem az ajtón, akkor csöngettek be. Pechemre a tanár már bent volt. Szerencsére nem szólt egy szót sem, így leülhettem nyugodtan a helyemre. Az óra mintha egy örökkévalóságig tartott volna. A tanár kérdezgetett minket. Legfőképpen engem. Gondolom az órai "késésem" miatt, amiért igaz nem szólt, de mégis megpróbált engem felszólítani mindig. Amikor pedig felelés következett engem szólított fel.
-Medison Carter fog felelni. Kérlek mond el a tegnapi tananyag tartalmát.
-Dehát Mr. Mendez, én nem voltam itt amikor azt az anyagot vették! - a vége egy sajnos kicsit hangosra sikeredett.
-Tudom, de attól tudnia kell.
-Maga szerint bekötött kézzel hogy tudtam volna bepótolni? Így is alig bírtam megcsinálni, Amy átjötte, de így sem tudtunk végezni mindennel. A matek elmagyarázására pedig nem volt időnk.
-Sajnálom. Akkor megkapja az egyest.
Nagyon mérges lettem, aztán mintha nem is én lettem volna, visszabeszéltem a tanárnak.
-De nem bírja felfogni, hogy nem voltam itt?!
-Medison! Velem ne beszélj így! A tanárod vagyok!
-Teszek rá. - aztán felkaptam a cuccomat, és kimentem a teremből. Amy és a többiek is tátott szájjal meredtek rám.

Az ajtó előtt megtorpantam. Te jó ég mit műveltem?! Visszabeszéltem egy tanárnak! De sajnos mire észbe kaptam, már késő volt. Már kint vagyok a teremből és nem lehet visszacsinálni. Holnap egy kiadós elbeszélgetésem lesz az igazgató nővel úgy érzem. De addig is... hazamenjek vagy ne menjek? Inkább hazamegyek.
Nyugodtan ballagtam haza. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy otthon legyek. Kevinre gondoltam és arra a dühre amit a mai napon érzek iránta. Ökölbe szorult a kezem akaratlanul is, aztán elsötétült minden.

Amikor újra láttam, már az utcánkban gyalogoltam. Még az csak az utca elején jártam, és mi a legvégén lakunk, de akkor is, hogy jutottam ide? Emlékezetkiesésem lenne? Nem hiszem. Biztos csak túlzottan elvonta a figyelmem a Kevinen való gondolkozás. Kocsi hangot hallottam. Meg akartam nézni ki az, de nem bírtam elfordítani a fejem. Mi ez? Miért nem tudom mozgatni a fejem? Megpróbáltam felemelni a karom. Nem sikerült. Mi történik velem?! Kiabáltam a gondolataimban, mert nem tudtam megszólalni.
-Én irányítalak. - ez a hang borzalmas volt. A vadász hangját hallottam. Az nem lehet!
"Hogy mi? " kérdeztem tőle gondolatban.
-Jól értetted. Én irányítalak, és nem tehetsz ellene semmit!
"De miért? Hogy? Mit akarsz velem csinálni?"
-Majd megtudod kicsi Medison. Majd megtudod.
Próbáltam megmozdítani a karom. Minden gondolatommal arra koncentráltam. De nem sikerült.
-Hiába minden próbálkozás. Teljesen én urallak. Mintha egy bábu lennél a kezemben az én erőmmel felruházva. Igaz olyan gyors nem vagy mint én, de mivel megvannak a tesi adottságaid, az erőm a tiéd.
"Mit akarsz velem?"
-Óóó... veled semmit. Nekem Kevin kell. Ha ő meghal, te könnyű préda leszel. Márpedig ő téged nem bírna megölni. Inkább meghalna érted.
"Honnan veszed, hogy nem akar megölni? Az elmúlt napokban elég hülyén viselkedtem vele. Miből gondolod, hogy nem fog megölni? "
-Úgy te butus, hogy szeret téged. Bár ő ezt még csak félig tudja.
Ledöbbentem. Félig hogy tudhatja?
" Elmagyaráznád hogy érted ezt?"
-Miért magyarázzam el? Mindjárt megölöd aztán pedig én téged.
"Mondjuk utolsó kívánság?"
-Ahhoz képes, hogy a testedet uralom, egész jól elbeszélgetünk nem gondolod?
"De." Főleg ha ezzel időt is nyerek...
-Hát jó, ahogy akarod.
Az utcában lakó emberek akik mellett elhaladtam elég furán néztek rám, hogy magamban beszélek.
"Nem tudnánk száj mozgás nélkül kommunikálni? Tudod így az emberek hülyének néznek."
-Engem nem zavar.
"Remek."
-De akkor tudni akarod vagy nem? Mert ha így viselkedsz nem mondok semmit.
"Nagyon is érdekel, hogy miről beszélsz. Mi ez a félig tudta dolog?"
-Ha úgy vesszük Kevin csak érzi. De én tudom. Beszéltem a Tanáccsal. Belenéztek a jövődbe.
Elképedtem. A jövőmet... megnézték?
"De, hogy tudják megnézni?"
-Nem mondták el neked a védelmezők?
"De, csak nem túl sokat."
-A Tanács három személyből áll. Vagyis három boszorkány ha úgy vesszük, akiknek elég furcsa felmenői vannak, de ebbe ne menjünk bele. Az egyik látja a múltad, a másik a jelened a harmadik a jövődet. De a jövő az ugye nem mindig biztos. Ezért is vagyok itt. Ha Kevinnel egy pár lesztek, akkor nem tudom megszerezni a lelked.
"Tehát csak erről van szó? Akkor miért nem ölsz meg most?"
-Mert ha bajban vagy, akkor megérzi és megtalál téged. Igaz most is sikerül blokkolni az érzékeit, de csak ilyen helyzetekben. Ha úgy mint a múltkor halálközeli élménybe kerülsz, akkor érzékel téged. Én pedig ezt nem akarom. Ezért előbb őt ölöm meg. - felkacagott. - Alig várom már milyen arcot vág ha meglát téged! - majd ördögien felnevetett. Kirázott a hideg.
-Amúgy nehogy azt hidd, hogy mindenkivel ennyire készséges vagyok. Te kivétel vagy.
"Nem is gondoltam semmi ilyesmire."
-Ennek örülök. Amúgy ha nem vetted volna észre, megérkeztünk.
Tényleg. Már a ház előtt álltunk. Kétségbe estem.
"Kérlek ne öld meg!" Nem tudtam jobbat. Nem akartam, hogy miattam meghaljon.
-Bocsi drága. Nem tehetem.
Elindultam be a házba. Kérlek Kevin ne legyél itthon! Rimánkodtam.
Amikor beléptünk az ajtón, a Vadász meglátta az ajtó melletti tükröt. Elé állt és belenézett.
-Nézd meg magad! Mi lett belőled nekem köszönhetően.
A szemem feketén csillogott. A ruhámmal pont összhangban volt.
-Direkt ezt a ruhát választotta hozzá. Csak akkor még nem volt akkora befolyásom feletted, mint most. Ha lett volna, akkor még reggel megölöd Kevint. De várnom kellett. Nagyon erős vagy és ellenállsz a mérgemnek.
"De az nem ürült ki a szervezetemből?"
-Ó dehogynem. Csak akadt egy segítő társam.
"Hogy mid?"
-További információt nem vagyok hajlandó megosztani veled Már így is túl sokat tudsz!
-Medison, - hallottam meg Kevin hangját. - mit keresel itthon? Nem iskolában kéne lenned?
Leszaladt a lépcsőn, felém akart jönni, de amint belenézett a szemembe megtorpant.
-Te szemét! - kiáltott fel fájdalmasan. Én csak nevettem rajta. Vagyis a vadász tette az én számmal. Én beül szenvedtem.
"Kérlek hagyd békén!"
-Medison rimánkodik az életedért! - nevetett tovább. - De ha nem akarod, hogy ő haljon meg, hagyd hogy megöljelek. Ígérem életben hagyom.
"Hazudik!!!" ordibáltam belülről, hátha sikerül meghallanom.
-Rendben. Ölj meg. - suttogta lemondóan. - De előtte szeretnék valamit mondani Medisonnak.
-Jajj a nyálas búcsúzás. - úgy csinált, mint aki éppen hány. - De ha nagyon muszáj...
-Medison. Remélem hallod amit mondok. Csak azt szeretném mondani... hogy... szeretlek, attól a naptól fogva amikor megláttalak tíz éves korodba. Igaz, akkor még nagyon kicsit voltál, de a mosolyod az soha nem változik meg. Én pedig beleszerettem a mosolyodba. Sajnálom, hogy ebben az időben amit itt töltöttem nem láthattam. Pedig szerettem volna... hidd el...
Nem bírom tovább hallgatni. Ha tudtam volna, elsírom magam. Én nem ismerem olyan régóta, de ennyi törődést még soha életemben nem kaptam. Most pedig ezt is elveszítem.
-Ég veled Medison.
-Befejezted? - gúnyolódott a Vadász. Támadó állásba helyezkedtem.
"Neeee! Kérlek ne!"
A Vadász nem törődött velem. Lendületet vett, és nekiugrott Kevinnek...

Bocs ha nagyon szar lett... alig tudtam megírni :S Most 2 napig nem leszek, ezért akartam ilyen hamar elkészülni :) puszi nektek, jó olvasást.

11 megjegyzés:

Truska írta...

Szia Angyal!
Nagyon jó lett! Gratulálok! Alig várom a folytatást:D Meg ne lássak többet olyat a fejezet végén, hogy bocsi ha rossz lett meg ilyenek! Jó lett! Nyugi! Puszi, Truska

Névtelen írta...

Szia
nagyon jó
Alig várom a folytatást
:)

Moll Rowan írta...

Szia Angyal!! Szupi lett ez a fejezet!! Nagyon IMÁDOM!!!!! NAGYON!!! Kérlek siess a kovetkezovel!! (Bocsi a surgetésért, de nagyo jó az egész torténet!!Puszi =)

isabella black írta...

Jajjjjj!!!! ISTENI!!!! Annyira izgis!!!! Várom a folytit!!!!!

Névtelen írta...

Szia nagyon jó lett!!! Elhiszem h nehéz volt megírni!! Én mondtam! Újra írom nagyon jó lett! Én se lássak meg mégegyszer egy olyan író megegyzést hogy rossz lett! Érteve vok???
Üdv: Tanya Cullen

Csak névtelenül engedte :@

Nessie írta...

Szia Angyal! NAGYON JÓ LETT EZ A FEJEZET IS!!! KÉRLEK SIESS A FOLYTATÁSSAL MERT KIVÁNYCSI VAGYOK! NAGYON KIVÁNCSI!! IMÁDOM!! Puszi és sok sikert a folytihoz:D

Angyal írta...

Sziasztok! Köszönöm a kritikákat, örülök neki, hogy tetszett :) A folytatást (terveim szerint) ma elkezdem írni, de azt, hogy mikor lesz kész nem tudom megmondani :( Lehet, hogy még ma befejezem és fel is teszem, de nem tudom mi jön közbe... de igyekszem :P Jaj és megígérem, hogy legközelebb nem írok olyanokat az írói megjegyzéseimbe, amiket (egyesek szerint) nem kéne :) puszi! köszi, hogy elolvastátok!!

isabella black írta...

Angyal! A blogodon a lejátszóban van két szám ami nagyon megtetszett.
A "Memories" és az "Angel". Megmondanád/leírnád hogy ki énekli ezeket a számokat??? Mert ha tudnám akkor letölteném a youtub-rol, ha nem haragszol! :D
Köszike!!!
Puszika!!!

Angyal írta...

isabella black a két szám előadója: Within Temptation . De ha kell, át tudom küldeni msn-en...
puszi

isabella black írta...

Angyal! Fúúú, nem is gondoltam hogy ő énekli. Mármint nem ismerem igazán csak egyszer belehallgattam az egyik számába még Spirit Bliss oldalán és akkor nem igazán nyert meg de ezek a számok nagyon jók, föleg a Memories. Szóval csak egyszer hallottam tehát a hangja egyáltalán nem ugrott be de a Memories-nek a klippjére rögtönemlékeztem...tiszta 'déjá vu'
Na mind egy, köszi hogy leirtad!!!
Pusszka!!!!!

isabella black írta...

különben a memories-t még nem hallottam ezelött.csak egy összevágott klippet láttam róla